Feldner doktor állást, biztonságot és Adél személyében szerető feleséget is kapott az Eisner birtokon. Mindent bőségesen megszolgált jótevőjének. Klaus Eisner egy hétig súlyos lázban szinte eszméletlenül feküdt. Max Feldner éjjel nappal mellette volt, a ritka világos pillanatokban bőségesen itatta. Eisner két ágyasa tisztán, rendben tartotta a szeretett férfit, egymást váltották ágya mellett. Gréta, amikor csak tehette, segített Feldner doktornak. Volt valaki azonban, aki szintén minden percet a súlyosan sebesült mellett töltött, és ez Will volt. Tartotta Klaus fejét, amikor a doktor belekényszerítette a teát, törölte a verítéket a homlokáról és beszélt hozzá. Ahogy bizalmasan a lova fülébe suttogta a becéző szavakat, most mások számára alig hallhatóan Eisner fülébe suttogott. A közös élményeikről, újra és újra megköszönte a pompás lovat, beszélt, hogyan bosszulta meg Klaus szinte halálos sérülését. Beszélt, mert ő volt az egyetlen, aki észrevette azokat a rezdüléseket a súlyos betegen, ami számára a reményt sugallta, hogy fel fog épülni. Will szerette nagyapját, imádta édesanyját, de Klaus Eisnerhez valamiféle apa-fiúi kapcsolat fűzte. Pólyásként került a birtokra, itt cseperedett, érett tizennégy éves korára igazi férfivá, végig Klaus mellett. Hogyne tett volna meg mindent, hogy ne veszítse el, akit apjaként szeretett. Az arc rezdülései, a mosolyra húzódó ajkak neki mind arról beszéltek, hogy ez a férfi él, örül, hogy mesél neki, és ha a magas láztól legyengült szervezetében alig volt is élet, ezek a rezdülések, a kéz finom rándulásai a reményt sugallták, hogy fognak ők még kilovagolni, nevetnek majd nagyokat Will melléfogásain. Most élte csak át igazán, mennyi közös élményük volt, amiket lehetett felidézni, és látta, hogy Klaus is emlékszik ezekre. Feldner doktor átment a szomszéd szobába, így nem lehetett tanúja munkája sikerének, amit csak Will látott. Klaus Eisner kinyitotta a szemét, felismerte a fiút és most igazán, szélesen, ahogy mindig is szokta elmosolyodott. Csak pár pillanat volt, Will ujjongva futott a doktorhoz.
- Él, doktor úr, kinyitotta a szemét és nevetett – kiáltotta- talán rajtunk nevet, hogy mennyire megijedtünk. Jöjjön, nézze!
Feldnerre nem mosolygott a beteg, de láthatóan több élet volt benne, mint korábban. Arca valamennyi színt nyert, a veríték eltűnt, de szemei továbbra is zárva maradtak. A gyógyulás első jeleit Will látta, de mire a nap felkelt mások is csodálkozva állták körül a betegágyat, ahol most már megnyugodva, békésen feküdt a Gazda. Láza elmúlt, és két nap múlva asszonyai segítségével már járni is tudott. Gréta átvette a konyha irányítását, és apró adagokban nagyon tápláló igazi német ételeket főzött.
- Sör kell Klausnak – az öreg Müller nagy cserépedénnyel érkezett – ebből adjatok neki. Ez fogja csak meggyógyítani.
Will nagyapja mindent tudott az unokájától Klaus állapotáról, de sörfőzdét nem tudta otthagyni. Mostanra annyi megrendelésük lett, hogy Grétának már nem kellett utazgatni a megrendelésekért, azok helybe jöttek. A sörük háromszor annyi ideig friss maradt, mint bárki másé, Müller pedig hétpecsétes titokként őrizte módszerét. Egyre messzebbre tudtak szállítani, egyre több vevőjük lett.
Klaus Eisner a szépen kipárnázott székében ült háza verandáján. A járás, de még a beszéd is nehezére esett, bár Gréta táplálásának köszönhetően szinte napról napra nyerte vissza a régi erejét. Maga az öreg Müller hozta minden délben a sört, melyet barátjának főzött, és Klaus Eisner, Feldner doktor legnagyobb megrökönyödésére egyre többet fogyasztott belőle. Nem kellett már éjjel nappali szolgálat a Gazda körül. Feldner is csak bekukkantott naponta egyszer. A ház újra éledt, ahogy a gazdája is, és elillant a gyászos csend, a komor légkör.
Gréta elkészítette az ebéd utáni korsó sört, de Eisner nem engedte elmenni.
-Ülj ide-kérte halkan – mondanék valamit.
Gréta megfogta a kezét és biztatóan rámosolygott.
- Sokat beszéltetek a Pennsylvániai birtokotokról.
-Nem volt az birtok –ingatta a fejét Gréta – tizenöt hektár. Tizenöt hektár boldogság volt nekünk, amikor Amerikába érkeztünk.
- Will nem is emlékezhet rá-
-Csak a nagyapja elbeszéléseiből-
- Azt azért látom – kortyolt a söréből-hogy neked lányom fáj a szíved azért amit otthagytál. Talán többet is mint az a birtok
Gréta lehajtotta a fejét, talán, hogy Eisner ne lássa a könnycseppet.
- Nem engedlek vissza benneteket, ne is vágyakozz. Itt biztonságban vagytok, mindenetek megvan, a fiad remek fiatalemberré serdült.
-De, -próbált tiltakozni Gréta.
-A birtokom legnagyobb bevételét a sörgyártás adja –
Gréta értetlenül nézett Eisnerre, nem értette a beszéd csapongását.
- Te viszed a könyvelést, így látod micsoda értéket teremtett itt az én Wilhelm barátom. Kinöttük ezt a birtokot, terjeszkednünk kellene, új főzdéket építeni.
Eisner pihenőt tartott, zihálva lélegzett, ivott egy újabb kortyot.
-Én már korábban visszavásároltam a banktól a ti volt birtokotokat-Gréta felpattant a székről – Ülj vissza! Hallhattad, potom pénzért visszavettem, és terveim vannak vele. A tulajdonos a fiad, Will. Beszélned kell vele.
Tudom, hogy nem akar sörfőző lenni, de lassan itt az idő a választásra, mit szeretne csinálni. Arra gondoltam ott építjük meg az első főzdénket, és szeretném, ha a fiad vezetné.
- Hiszen még gyermek – próbált tiltakozni Gréta- tizenöt éves.
- Gyermeknek látod, de én már tudom, hogy igazi férfi. Meg fog birkózni minden feladattal.
-Nem akarom, hogy elszakadjon tőlünk.
-Beszélj vele először. Hagyd, hogy ő válasszon, ne befolyásold! Az a birtok az ő tulajdona, tegyen vele azt, amit szeretne. Adok mellé embereket és a felszerelést is megveszem. Apád már kitanított néhány sörfőző mestert, lesz aki szívesen önállósítja magát magasabb bérért.
Greta összetörve, de mégis sebesen dobogó szívvel hallgatott. Annyit mesélt a fiának arról a mesebeli birtokról, a földbevájt sörös pincéről, az árnyékot adó körtefáról, csak épp a legfontosabbat soha nem mondta ki, hogy apjáé a szomszéd birtok.
-Beszélek vele –
- Tölts nekem is, magadnak is sört, mi mással is pecsételhetnénk meg egyezségünket!
Klaus elfáradt, Gréta a szájához emelte a korsót, amiből mélyet kortyolt. Gréta még ki sem ürítette a sajátját, mikor Klaus Eisner mélyen aludt. Talán a jövendő látogatásról álmodott, mikor az öreg Müllerrel felkeresik majd az ifjú Willt, aki ott Pennsylvániában a tanuló évei után egyszer megörökli itt az Eisner birtokot is.
-Pszt – a betoppant Willt Gréta ajkára tett ujjakkal intette csendre.
Az elmosolyodott a félig üres korsón, anyjába karolt és elindultak haza.
Hazafelé menet Gréta úgy érezte, mintha az utolsó, búcsú séta lenne ez. Mindenki széles mosollyal üdvözölte őket. Itteni életük minden fontos szereplőjébe belebotlottak. Feldner doktor tanítónő feleségével, Adélkával nagy kosarakat cipelve tartott hazafelé, a kovács harsányan üdvözölte őket, mert a kis Will sok időt töltött nála, fegyvereit rendben tartani. A kocsisok, a lovászok hirtelen mintha felnagyítva jelentek volna meg.
Gréta ekkor döntött, és megnyugodott. Willel megy, elrendezi fia sorsát a régi-új birtokon, és visszatér az apjához, akin bizony meglátszottak már az évek. Az is igaz, hogy a sörfőzde sikerei mindig új erőt adtak neki, ahogy Gréta is boldog volt itt. Az elmúlt évben már nagyobb bevételre tettek szert, mint a prémkereskedésből. A szomszédos államokban fogalomma vált az Eisner sörgyár söre. Bármennyit főztek minden elkelt. Megy itt minden a maga rendjén. Egy-két hónap és visszajön, annyi elég lesz, ahhoz, hogy biztonságban tudja drága fiát. Akit most elnézve, egyetértett Klaussal, gyönyörű, erős fiatalemberré serdült. Azt sem bánta, hogy arcán minden jegy az apjára emlékeztette, egyedül vékony szálú, selymes, haját örökölte anyjától, de ennyi lágyság csak kiemelte férfiasságát.
---
Ami a vonatokat illeti, egyetlen átszállással bő fél nap alatt Border Cityben voltak, ahol Ian széles mosollyal várta őket. Gálánsan felsegítette Lisat a kocsiba, meleg takarót fektetett a lábára, és büszkén rázta meg Rédey gróf felé nyújtott kezét.
-Isten hozta, Uram, és Kedves Feleségét!- máris a lovak közé csapott – meglátják milyen más lett itt a világ, mennyire megváltozott a táj, és persze a birtok is.
Border City valóban sokat változott, igazi nagyváros lett. Hol van már a régi kovácsműhely, a rozoga házak! Az emeletes házak felett kémények füstöltek fényesen csillogtak a maculátlan ablakok, és csupa nevetgélő, gondtalan ember mindenhol. Maga Rédey is elmosolyodott. megfordult a fejében, hogy a régen látott, és már-már elfelejtett birtokot most vagyonokért adhatná el. Pennsylvania hirtelen a legkeresettebb helyek egyike lett, a föld ára az egekbe szökött. Most persze látogatóba érkezett, de ha hazaértek Lisával beszélni fog a birtok esetleges eladásáról. Egyetlen ok miatt érzett szorongást. Hogyan engedhetné szélnek Merseyt, vagy a Kelly családot, Iant, akik oly hűségesen kezelték az ő távolléte alatt a birtokot. És felvirágoztatták. Meglepődve nézett körül, ahogy megérkeztek. Mersey büszkén vonult elé mintegy 10 emberrel. Meglepte a rend. A ház friss festése, a Kelly kunyhó javított teteje, a lepárló csillogóra fényezett berendezése. Az istállók körül nagy ponyvákkal letakart szénakazlakat talált.
-István- ölelte át őszinte örömmel – nagy munkát végeztél. Köszönöm.
Mersey egyik lábáról a másikra állt a dicséret alatt.
-Mond azt, hogy nem hiányzik már Kalifornia!
-Kalifornia? –Mersey kicsit elmélázott – Nem vertem ki a fejemből. Nem aranyat akarok, hanem egy déli lankára telepített szőlőbirtokot, édes, tüzes borokat készíteni, és mikor a gyertyafény felé tartom, a hazámra gondolni. Nézz arra fel, egy apró kis birtokot már ki is alakítottam, innen viszek majd szőlővesszőt Kaliforniába.
A domboldal egy napfényes sarkában pár szőlőkarót öleltek a szőlőlevelek.
Magyarul beszéltek, de Lisa megsejtett valamit az utolsó mondatok elhangzása után.
Mary Kelly igazán kitett magáért. A Gazda jövetelére Gregg kivett néhány halat a folyóból, és jó órás lovaglásából gyönyörű marhahússal tért vissza. Rédey régi házában Mersey csak egy szobát lakott, most abból is kiköltözött. A többit Mary tisztára súrolta és friss napon száradt ágyneműt húzott.
-Új birtokos van a Müller birtokon?- kíváncsian nézte a hatalmas épületeket.
-Új bizony, ráadásul konkurenciát kaptunk.
Rédey felhúzott szemöldökkel nézett Merseyre.
-Sörfőzde lesz. Akartam is veled beszélni Pali.
-Gyere üljünk le, látom, Lisa bejárja a környéket Maryvel. Beszélj!
-A sörfőzéshez, ha jól tudom, három dolog kell. Árpa, komló és jó víz.
-A folyó parti széles sávon termeszthetnénk árpát, feljebb a beszögellésben komlót ültetnénk. A forrásvíz nagyrésze kihasználatlanul folyik el, a felesleget fel kellene ajánlani az ifjú tulajdonosnak.
-Honnan jött ez az ember?
- Gregg szerint Michiganből.
-Az nincs a szomszédban-csodálkozott Rédey- Hogy került ide?
-Erről Mary tudna többet, mert ő már, - asszonyi kíváncsiság- nevetett Mersey –átment szimatolni. Lehet, hogy most meg éppen Lisat faggatja ki.
Rédeynek a legfeltűnőbb a hatalmas épület csoport volt. Csillogtak a cink ereszcsatornák, és a levegőt nagy szélkakas uralta a tetejükön. A távoli birtok is igencsak rendezettnek tűnt, az új lakóépület pedig, - be kellett vallania- szebben mutatott, mint az övé. Amíg Lisa a szobákban kicsomagol, neki ki kell faggatnia Mary Kellyt, határozta el.
Kellyék kunyhója csak kívülről tűnt aprónak. Mary tüneményesen rendezte be. Apró ablakain a vakító fehér függönyök szinte ontották a fényt. A fényesre kopott asztalon frissen sütött, régi életének legszebb pillanatait visszaidéző, sütemények. Annakidején a piték fűszeres illata betöltötte Rédey lakását is, és ezek az illatok megidézték neki Gréta selymes haját, bőrének levendula illatát.
-Én is meglepődtem, Gazda, mikor átlovagoltam látogatóban. Már korábban nagy csapat ember megállás nélkül ácsolta, építette az épületeket, de ezek csak a munkások voltak. Egy nap aztán úgy láttam az igazi birtokos érkezett meg, méghozzá nem is egyedül. Erre át kellett mennem, legalább üdvözölje valaki őket. Én bizony nem tudtam könnyek nélkül üdvözölni őket, mert ki nem találod Gazda kivel találkoztam?
Rédey érezte, hogy elsápad, levegőt is sebesen vett. Félt attól a névtől, amit Mary most kimond.
-Szinte semmit nem változott, ugyanolyan fiatal maradt, mint volt, csak volt már egy tizenöt éves fia. Gréta volt az, a német lánya.
-Mit tudtál meg róla-vágott közbe Rédey rekedten- mi lett vele, miért ment el, kivel él?
-Sokat akarsz tudni, Gazda, de én sem tudok ennél többet. Messze, Michiganbe hívta a németet régi barátja, aki ott nagyon gazdag, óriási birtoka van, és akart egy sörfőzőt. A mi németünk pedig annyira jó mester volt, hogy most már fél Amerikát ők látják el sörrel. A gazdag michigani barát terjeszkedni akar errefelé is, ezért megvásárolta a banktól a német régi birtokát és Gréta fiát küldte, hogy meghódítsa a fővárost és a keleti partot. Ennyit kötött az orromra az a távolból jött asszony. Berendezte a fia lakását és vissza is utazott.
-Nekem –tétovázott Rédey- Gréta nem hagyott üzenetet?
-Meghagyta a fiának –kuncogott Mary – hogy minden hónapban egy kis hordó sört küldjön neked, Gazda. Azt az ő egészségére fogyaszd el, hogy jó egészségben sokáig élhessetek.
-Valahogy így mondta, de lehet, hogy én értettem rosszul.
Mary nem engedte vissza a lakásába sütemény nélkül. Lisa azonban már fáradtan aludt, és mikor ő is paplan alá bújt, odahúzódott hozzá és átkarolta, de csak egy mosolynyira ébredt fel.
Rédey nehezen aludt el. Gréta tehát máshol kereste a boldogságot. Igaz is. A háború alatt szinte alig tudott idelátogatni. Fia is született. Kíváncsi volt rá, méltó-e az anyjához? Holnap átmennek Lisával, bemutatkozni. Azért kíváncsiság nagyobb volt benne, mint az udvariasság.
Ahogy közeledtek a birtokhoz az épületek egyre impozánsabbak, egyre szebbek lettek. Kitűnő mesterek építhették (Eisner csak ilyet küldött), az új birtokos lakóházán pedig látszott a gondos női kéz nyoma.
-Fáradjanak beljebb! –Will barátságosan fogadta őket – Anyám mesélt arról, hogy egy magyar gróf él a szomszédomban, azt is hozzátette, hogy jól ki fogunk jönni egymással.
Hűvös sört hozott, ami még Lisának is ízlett.
-Ha a többi sör is ilyen finom lesz –mosolyodott el-akkor nem kell semmitől sem tartani. Ezt még Virginiába is szállíthatják.
-Vannak terveink. Ön Virginiai?
-Richmondban élünk, apámnak szép nagy birtoka van ott, talán rá tudom venni, hogy segítsen Önnek.
-Minden segítség jól jön, mert magam nem vagyok nagy kereskedő, ám bele fogok tanulni. Klaus Eisner előtt nem akarok szégyenben maradni.
Mesélt a michigani évekről, nagyapja sikereiről, édesanyja szervező munkájáról, ahogy a pénzügyeket intézte.
-Néha nem bánnám, ha mellettem lenne!
Lisa úgy érezte olyan esendő ez a fiatalember, ahogy arcára kiült a szorongás, amit azonban gyorsan el is űzött és újra töltött. Rédeynek volt ebben a vállas, magas szőke hajú német fiatalemberben valami maradványa a gyermekkorának. Apró bizonytalanság, amit még akkor sem tudott elrejteni, mikor két izmos karját összefonta a mellkasán, és férfiasan hátraszegte a fejét. Talán így nézhet ki az a Klaus Eisner, aki könnyedén magához csábította Grétáékat?
-Megkérdezhetem hány éves?
-Nemrégiben múltam tizenhét. Szerencsére édesanyám éppen itt volt a születésnapomon.
Rédey szíve nagyot dobbant.
-Apja mivel foglalkozik?
-Töltök még egy kis sört, ha ízlik -Will mintha meg sem hallotta volna a kérdést, Rédey pedig már sajnálta, hogy kicsúszott a száján.
-Megmutatná a birtokot?-
-Még én is csak ismerkedem vele, de ha bejárni nem is tudjuk, nézzék meg a leendő sörgyárunkat!
A hatalmas épületek kellettek is a nagy rézüstöknek a fémesen csillogó csővezetékeknek, nagy kádaknak. Will tudta, hogy mindent az Eisner birtok sörfőzőjéről másoltak, ami nagyapja kezenyomát viselte.
-Mikor indul a főzés?
-Meg kell szerveznem az alapanyagok beszerzését, ami elég fáradtságos munka lesz.
-Erről is akartam beszélni magával –Rédey elmorzsolta az árpás zsák tartalmát - Jó minőség.
-Jó sör csak jó alapanyagból lesz –nevetett Will - ezt az egyet tanultam a nagyapámtól, minden másban Édesanyám volt a tanítóm.
- Az én birokomon jól megterem a jó minőségű árpa, amit tisztességes áron tudnánk idehozni. Ami a legfontosabb, nem tudom, Édesanyja említette-e, hogy van egy bővizű forrásom is. Vizet is tudnánk adni, ha már a jó alapanyagokról beszélt. Mindezt a szomszédből, olcsón.
-Tudja, ilyenkor hiányzik nagyon a mama, mert ő azonnal kiszámolna, milyen áron érdemes vásárolni, hogyan lehet a legnagyobb nyereségre szert tenni.
-Szerintem ha a gazdatisztemmel leülnek tárgyalni, sikerül jó kompromisszumot kötnie. Olyat, amire az édesanyja is áldását adja. A szállítás a szomszédba szinte ingyen van, ilyen jó áron sehonnan nem tud beszerezni alapanyagot.
-Nagyon hiányzik a mama- kibújt belőle a gyermek – de nagyapa meg nem is tudna élni nélküle. Ahogy tőle hallottam, annak idején 3 nap volt az út az Eisner birtokig, most pedig kevesebb mint két nap alatt ideértünk. Az első sörből küldök neki, és ahogy meghagyta, önnek is jut egy hordócska, minden hónapban.
- Jönnek az én embereim és vásárolnak. Visszavesszük az eladott árpánkat-nevetett Rédey.
- Úgy tudom, - váltott a beszélgetés menetén Will – és látom is, hogy sok olajkút áll errefelé. Sajnos a mi birtokunkon nem talált a bank, de tervezem, hogy ennek utána nézek. Az igazság az, hogy az olaj engem jobban izgat, mint a sör. Önnél kerestek olajat?
-Nem, soha fel nem merült a fúrás. Valószínűnek tartom, hogy ezen az oldalon nem találnánk.
-Azt tanultam, hogy jó helyen, megfelelő mélységbe kell fúrni. Már csak a kérdés hol van ez a hely és milyen mélyen az olaj. Ha sikeres lesz a söreladás, én bizony megpróbálom. Hívok jó szakembert és belevágok. Az sem baj, ha jó vizet találunk, bár az olajnak jobban örülnék.
Honnan ez az eltökéltség, az alaposság ebben a félig gyermek emberben, gondolkozott Rédey. Az érzékei azt súgtak, lehet, hogy tényleg talál olajat, ha ilyen elszánt ebben a kérdésben.
Mire visszaértek a közös sétáról Ian már a bakon ült.
-Úgy gondolom, nagyapja a sörfőzde sikerének örülne- fogott kezet Willel Rédey- én azért nagyon reménykedem, hogy megtalálja azt az olajat!
Este még sokat beszélgettek furcsa szomszédról, és Rédeyt megint csak későn engedték a gondolatai elaludni. Valami visszavonzotta ide. Félt a másnapi hazautazástól. Szerelme Lisa iránt töretlen volt, de mégis volt benne valami sürgető késztetés, hogy utazzon Michiganbe, keresse meg azt a híres Klaus Eisnert, akit olyan szeretettel emleget a fiatalember, és találja meg Grétát. Legalább a kezét foghassa meg, nézhessen elvarázsoló kék szemébe és kérdezhesse meg, miért hagytál cserben, miért nem vártál meg, hogy boldogságunk kiteljesedhessen. Tudta, hogy örökre elvesztette Gréta Müllert, nem lehet már azt a varázslatos szerelmet újra feléleszteni. Itt van mellette a felesége, gyermekei anyja, akivel minden pillanat boldog. Megijedt a tudatlanságától, hol lehet Gréta? Félelem, fájdalmas szorongás hasított a szívébe, hogy nem fogja már látni soha többé. Próbálta győzködni magát, hogy lehet, hogy a saját édesanyját, apját sem látja többé, nem fog már találkozni sem Vécseyvel, sem Kosztával.
-Istenem,- fél hangosan magyarul magában beszélt-mi lett az életemmel, miért mértél rám ilyen súlyos veszteséget.
Lisa megmozdult, de nem ébredt fel. Átkarolta feleségét, könnyes szemeit a szétterülő hajába rejtette, és csak magának suttogta:
-Bocsáss meg Istenem! Szenvedtem eleget, de bőségesen nyújtottál nekem kárpótlást. Van családom, vannak emberek, akikért felelős vagyok.
Nagyon halkan, talán csak gondolta: Életben van Gréta, aki annyi erőt, boldogságot adott a legnehezebb időkben. És szerelmet. Olyan volt ez az utolsó szó, mint az Amen. Elaludni azonban hajnalig nem tudott. Képek villogtak pokoli gyorsasággal. Gréta kibontott haja, szőke teste, a két kedves kutyája, ez a sötéten hallgató szoba, ahol annyi boldog órát töltöttek. Végül keveset és nyugtalanul aludt. Kora reggel Ian már befogott, a nyílt tűznél melengette kezét. Nem akart búcsúzkodni. Visszatérni akart ide, az éber álom helyszínére.
Franz Kaltenbach jó hírekkel várta Washingtonban. Cleveland elnök meleg hangú levélben gratulált a császár születésnapjára, megemlítve a monarchia Washingtoni képviseletének fáradozását a két ország baráti kapcsolatának elmélyítésére. Franz fáradhatatlan volt a diplomáciai munkában, a Rédey házaspár pedig a Washingtoni diplomáciai élet központja és motorja volt, és ezzel más országok szemében is sokat javítottak a monarchia megítélésén. Franz nagyszerű gabonaszállítási szerződést kötött. Rédey nem felejtette el marokkói barátját Hasszan el-Kordyt, ezért különösen fontosnak tekintette a francia követséggel ápolt jó viszonyt. A francia nagykövet sok újdonságot nem tudott mondani a marokkói helyzetről. Rédey felkutatta Hasszant Kaliforniában, váltottak is pár levelet. Úgy érezte a levelek hangjából, hogy Hasszan szenved a száműzetésben. Rédeynek nem is lehetett más célja, mint hogy eltöröltesse Hasszan el-Kordy száműzetését, és megteremtse a visszatérés lehetőségét. Amikor valami nehezen ment, hirtelen akadályok tornyosultak, akkor ott volt Lisa. A francia nagykövet feleség valóságos Jeanne d’Arc-nak tartotta Lisát, akinek ismerte polgárháborús tetteit, menekülését, romantikus szerelmét Rédey gróffal. A nagykövetné így mindent megtett, hogy teljesítse Lisáék kérését.
Csak a posta levelek lassúsága lehetett akadálya annak, hogy annyi évi száműzetés után Hasszan hazatérhessen az övéihez.
Rédey boldogságához már csak azok a levelek hiányoztak, melyekből megtudta, hogy idős édesapja és szeretett édesanyja jó egészségben élnek, és nagyon várják az újabb látogatást.
Néha-néha hajnali felriadásakor érezte csak pillanatokig, hogy boldogsága nem felhőtlen. Találkozása William Müllerrel felkavarta. Gréta emlékét nem tudta elűzni a mindennapjaiból. Íróasztala mellett ülve, merengve nézett a Washington felett remegő pára homályos végtelenségébe. Próbálta kitalálni, mit tehet Gréta ott a távolban annak a legendás Klaus Eisnernek az oldalán? Hirtelen féltékenységet érzett, egyben bűntudatot is Lisával szemben.
A boldogság sem végtelen és tökéletes. Mersey levele felkavarta és megrendítette Rédeyt. A birtok ügyei jól alakultak, de szomorú hírről is beszámolt, Mary súlyos betegségéről. „Bármikor elveszíthetjük, mondta a doktor”. A mondat napokig ott csengett Rédey fülében. Nem akarta elveszíteni Mary Kellyt, akinek világos gondolkodása, gyöngybetűkkel írt elszámolásai annyira hozzátartoztak a mindennapi életéhez, mint a levegővétel.
-Le kell mennem a birtokra – nehezére esett folytatni – Mary Kelly nagyon beteg.
-Oh, - kapott az ajkaihoz Lisa – súlyos?
-A doktor szerint igen.
-Hívj te is doktort –Lisa átkarolta, mert látta arcán a szomorúságot – hátha lehet segíteni! Maradj, amíg kell, én a gyermekekkel hazamegyek apáékhoz. Nagyon ostromolnak –tette hozzá mosolyogva - mint mindig.
Távíratot küldött Merseynek, Lisát pedig a gyermekekkel felültette az első osztályra. Hosszan és fájó szívvel integetett utánuk, ahogy félve és elkeseredett szívvel utazott ő is Border Citybe. A város legjobb orvosát, búsásan megfizetve magával vitte a birtokra. Mary állapota megrémítette. Sokat fogyott, csak egy törékeny madártest maradt a kemény, erős asszonyból. A doktor sokáig vizsgálgatta, ő pedig csendesen beszélgetett Greggel és Merseyvel. Ian fűszálat rágcsálva láthatóan megrendülten álldogált egy fának támaszkodva.
- Gazda – az öreg Gregg vörös szemeiből könny csorgott az arcára – tuggya, azt beszéltük az asszonnyal, ha bármelyikünk meghalna, a másik hazaviszi Írországba, ott temeti el a falunkba.
Rédey elérzékenyülve hallgatta az öreget.
- Asszem, meghal az asszony – sután letörölte a könnyeit – haza kéne mennünk, mielőtt még eljön érte a kaszás. Ő is nyugodtabb lenne, ha hazafelé hajóznánk már. Szerettünk itt, szerettük magát is Gazda. Még az is lehet, hogy visszatérek, ha visszafogad.
Rédey átkarolta a torzonborz hajú, kis öregembert.
-Gyere vissza Gregg Kelly! A béreden felül a temetésre is adok pénzt, és én fizetem a hajóutat is.
Az orvos lehajtott fejjel lépett ki. Táskája még nyitva.
-A Gazdát kéri magához – nézett Rédeyre – utána majd beszámolok Rédey úr.
Fekete selyemruháján az utolsó gombot gombolgatta remegő kezével Mary Kelly.
-De jó, hogy eljött Gazda – derült fel az arca – nem sokáig húzom már.
- Maga erős asszony, Mary- Rédey leült vele szemben – szeretném, ha sütne még nekem finom halat!
-Amit ez a gazember Gregg fogott?-
Már a mosolya sem volt a régi, keserű ránc szaladt le a szája szélén.
-Úgy, úgy Mary,- megfogta sápadt kezét - Kap gyógyszert és meggyógyítjuk.
-Nem úgy megy az, Gazda – Mary megcsóválta a fejét – az Úr nagyon vár már engem. Minden nap ajándék. Meg is beszéltem ezzel a vénemberrel, hogy menjünk haza. Látni szeretném még a barátnőimet. Kitartok addig, de már nem sok cérna van az én spulnimon.
Halllgattak, és megint csak Mary szólalt meg.
- Gazda – Rédey felkapta a fejét a komoly hangra – Megígértem valakinek, hogy halálomig megőrzök egy titkot. Az, pedig már nincs is nagyon messze, ám az Úr nagyon megharagudna rám, ha azt a titkot magammal vinném a sírba. Közel már a halálom, érzem.
Rédey kétségbeesetten nézett a fáradt kék szemekbe.
- Gréta esketett meg – fáradtan felemelte két ujját, mint az esküre – kérje majd meg, hogy bocsásson meg nekem, mert tudom, hogy maga megkeresi és meg is találja őt. A drága lelkem, ő bízta rám a titkát, de hisz tudja, hogy a bábák sok titkot ismernek, az én szám pedig sosem járt el. Most azért tovább adom, igaz, tudom, maga is megőrzi majd. Gréta a maga gyermekét szülte meg. Azzal a csepp teremtéssel hagytak itt mindent, és mentek el. Már tudom, hogy jó helyre. Ez a gyerek itt a szomszéd birtokon a maga fia, gróf úr.
Mary Kelly elfáradt. Az utolsó szavak már csak suttogásként hagyták el az ajkait, de Rédey fülében, kalapács kopácsolásként hangzottak. Lassan felkelt és kétoldalt arcon csókolta Maryt. Mindkettőjük szemében ott csillogott a könnycsepp.
-Gróf Úr – lépett az orvos a megrendülten kilépő Rédeyhez – hetei, talán ha egy hónapja van hátra. Nincs segítség. Nemcsak én, de más sem segíthet.
Rajtam ki segít, gondolta Rédey. Gregg bement a feleségéhez, ő pedig Iannnal beszélt. Pénzt adott neki az utazásra. Hagyott pénzt a temetésre. Ian szótlansága most még súlyosabbnak tűnt.
-Meg fog halni, ugye- Mersey a háznál ült egy fatönkön – elveszítjük Gregget is.
- Ha visszatérne, fogadd fel újra!
-Az már biztos – Mersey egy pillanatra felvidult – ő a motorja a gazdaságnak.
- István!- úgy hangzott ez, hogy Mersey felkapta a fejét, és kérdőn nézett Rédeyre.
- A szomszéd birtokost, a sörfőzőt, mindenben támogassátok!
A kérdés ott maradt Meresey szemében.
- Segítsétek, hogy boldoguljon. Nem kell alkudozni vele az árakról, és alakítsátok úgy, hogy a forrásból megfelelő mennyiségű vizet kapjon!
Mersey nem kérdezett semmit. Igazi katona volt, a parancsnok szavait nem lehetett kétségbe vonni. Ismerte annyira Rédeyt, hogy vakon bízzon a döntéseiben.
Kaltenbach jó hírrel várta. Harrison elnök szeretne beszélgetni az Osztrák-magyar Monarchia képviselőjével. Ettől többet a mindig jól informált Kaltenbach sem tudott meg, de ragyogott a büszkeségtől, hogy ilyen megtiszteltetés érte követségüket.
- Elnök Úr – hajolt meg frakkjában Rhédey- köszönöm a megtisztelő meghívást. Parancsoljon velem.
Harrison, az USA elnöke, felrúgva minden protokollt elé sietett, és már messziről nyújtotta a kezét.
- Nagykövet Úr, örülök ennek a személyes találkozásnak – leültette a vendégét – tudok róla, és nagyra becsülöm a néhai Lincoln Elnökhöz fűződő szoros barátságát, és az ön elévülhetetlen munkáját, amellyel kivételesen sokat tett a polgárháború szerencsés befejezéséért.
Rhédey köszönetképpen biccentett a fejével.
- Nem tartja feltűnőnek, hogy maguk magyarok milyen sokat tettek az Államokért. Én magam, fiatalemberként, nagyon lelkesedtem Koszta Mátéért és Ingraham kapitányért. Talán maga még nem gondolkozott rajta, én azonban igen, hogy az volt az a pillanat Izmirben, amikor Ingraham kapitány először naggyá tette Amerikát.
Rhédey csodálkozva hallgatta az őszinte szavakat, de belül hirtelen ő is rádöbbent azok igazságára.
-Elnök Ur – Rhédey hangja komolyan csengett – magam is szeretnék mindent elkövetni, hogy Amerika és mondhatnám azt is, hogy Európa között nagyon gyümölcsöző kapcsolat alakuljon ki.
Harrison elgondolkozott, a csendet Rhédey sem akarta megtörni.
- Akkor közösek a céljaink –mosolyodott el Harrison elnök – ezért is örülök a mostani találkozásunknak. Békét szeretnénk szerte Európában. Nem szeretnénk hatalmi súlypont eltolódásokat. Úgy látjuk egyes európai államok agresszív terjeszkedése, főleg az észak-afrikai régióban későbbi konfliktusok melegágya lehet.
Rhédey agya sebesen járt. Franciaország Észak-Afrikai expanziója, vagy a porosz háborgás? Nem tudta eldönteni mire gondolhat Harrison elnök.
-Mi menedéket nyújtottunk –elgondolkozva nézett Rhédey szemébe – fogalmazhatok így, hogy a maga barátjának, Hasszan El-Kordy úrnak.
-Szívesen nevezném barátomnak, ezért nagyon sokat segítettem neki abban, hogy a száműzetés idejére Amerika befogadja, de nagyon régen kaptam hírt róla. Nem tudom, mi lehet vele?
-Megnyugtathatom, jól van, nem kellett nélkülöznie. A marokkói lázadók várják és ő, saját maga is szeretne visszatérni a hazájába. Önálló államot szeretnének.
Rhédey mostanra kihűvelyezte a diplomata beszélgetésből, miről is van szó. Amerika nem nézi jó szemmel Franciaország terjeszkedését, és ennek megállítására El-Kordyt szánja eszköznek. Hasszan El-Kordy minden tekintetben alkalmas lenne erre a szerepre. Igazi hazafi, komoly tekintélye van a népénél, és minden személyes adottsága is megvan arra, hogy sok borsot törjön a franciák orra alá.
- Elnök Úr – óvatoskodott Rhédey – mint említettem, régen találkoztam El Kordy úrral, de jól emlékszem milyen tisztelet övezte hazájában. Biztosítékok nélkül nem szabad őt kiszolgáltatni a franciáknak.
- Hasszan El Kordy úr immár amerikai állampolgár is, és mint ilyen, a teljes védelmünket élvezi.
A gróf most már csak arra várt, hogy Harris elnök azt is tudomására hozza, miért hívatta?
-Nagy súllyal esett a maga szava a latba, amikor El Kordy úrnak menedéket nyújtottunk Amerikában. Azért kértem ide, mert szeretnénk önt is bevonni az El Kordy úrral történő tárgyalásokba.
- Elnök úr – most már értette a saját szerepét – nagy örömömre szolgál találkozni El Kordy úrral, és már most biztosíthatom, hogy hasonlóan vélekedünk Marokkó sorsáról. Köszönöm, hogy megtisztel a bizalmával.
.
- Exelenciás Uram- Franz Kaltenbach izgatottsága mostanra már rá is átragadt- ez nagyon komoly ügy, és nagyon körültekintően kell eljárnunk! Haladéktalanul értesítenünk kell a kancelláriát!
A következő hetekben Rhédeynek alig maradt szabad ideje. Harrison elnökkel több alkalommal is találkozott, az utolsó kettőn Hassan is ott volt. A megbeszélés után a nagykövetség épületében folytatták a beszélgetést. Látta El Kordy eltökéltségét, hogy függetlenné tegye szülőhazáját, de azt is értésére adták, hogy nagyon óvatosan kell eljárnia. Évek, évtizedek munkája hozhatja csak meg hazája teljes függetlenségét. Jól estek ezek a beszélgetések, mert önmaga is lelkesen visszarepülhetett az időben az 1848-as évbe, és ismét érezhette azt a szédítő érzést, amit az elérhető szabadság jelentett.
Lisa a gyermekeikkel a szüleihez utazott, őket biztonságban tudta. Mindig ott munkált fejében az a gondolat, hogy mindössze két nap a Michigani út. Grétától szerette volna hallani Mary Kelly történetét, a fia történetét, és hiába is tagadná, vágyott arra, hogy találkozzon Grétával.
Franzcal mindent megbeszélt, és mikor az El Kordy ügyet lezárták útnak indult Border Citybe, hogy onnan bejárja ugyanazt az utat, amin Gréta hagyta el őt.
A korábbi két vágány helyett, most egy teljes pályaudvar, tehervagonok hosszú sora, váltok, rakodók, raktárak jelezték, hogy ahová érkezett, gazdag város. Az Eisner birtok, hála a vasútnak, sok betelepülőt hozott. A sheriff és Feldner doktor napi munkájából sokat kihasított, hogy Eisner parancsának megfelelően minden letelepedni szándékozót orvosilag is megvizsgáljanak és csak az egészségesek maradhattak, míg Nilson seriff –jó szimattal – a bűnöző gyanúsaktól szabadította meg a települést. Rendben tartott házakat, árpától és komlótól zöldellő domboldalakat, szántóföldeket látott, és hamar felismerte a kiemelkedő két nagy faépületben a sörgyárat.
- Hé, idegen – az egyik ház tornácáról ráncos öregember rikkantott rá – mit keres itt?
Közelebb ment, és megállt. Örült, hogy pillanatokra megszabadulhatott a táskája terhétől. Megtörölte verítékes homlokát, bár elég csípős szél járta a széles utcát.
- Egy asszonyt keresek. Itt dolgozhat a sörgyár környékén. Gréta Müller a neve.
- Az öreg Müller ott lesz a sörgyárban – szívott a pipájából az öreg – ő csak tudja, hol a lánya.
Érdekes, a táskája mintha egyre nehezebb lenne, ahogy közelebb kerül Grétához. Elköszönt és a szinte száraz patakmeder feletti keskeny fapallón átegyensúlyozott a sörgyárhoz. Látott annak idején sörgyárakat Angliában is, de ennek formája, faanyaga, precíz illesztései, és impozáns nagysága meglepte. Most nemcsak egy kis faházban főzhet az öreg német, hanem méltó sörfőzdében. Távolabb bognár műhely áll, számos kész és félkész hordóval, még távolabb a lovak istállója is ugyanilyen mívesen megépítve.
Ahogy megpihenve körbenézett, feltűnt még a távolabbi dombon fák árnyékolásában álló nagyobb lakóház. Uralta az egész települést. A ház teraszán faragott székben teljesen ősz hajú, megtermett férfi ült, aki érezhetően észrevette már őt. Csak egy könnyű kézmozdulatot tett, s a tornác oszlopát támasztó férfi máris nyeregbe pattant és hamarosan ott tornyosult Rhédey felett.
-Mit keres itt?- hangzott el újra.
-Ismerőseim élnek itt, őket.
-A Gazda látni akarja.
Sem kérés, sem parancs nem volt, csak úgy hangzott, hogy érdemes megfogadni. A lovas szó nélkül megfordult és néha oldalra táncoltatva a lovát, ellentmondást nem tűrve a tornácos ház felé vezette Rhédeyt. Tehát ez a Gazda. Ő hívta és fogadta be Grétáékat, mellette nevelődött fel a fia. Fájdalmas érzés érintette meg. Az elveszett tizenhét év, amikor apa lehetett volna. Miért volt az a rideg menekülés, miért nem beszélt róla Gréta, miért nem adott hírt?
Eisner még őrizte régi tartását, nagyságát, de szakálla, dús, ősz üstöke valamiféle Matuzsálemet alakított belőle. Így talán még több tekintélyt sugárzott, mint fiatalon. Akkor az erőt testesítette meg, most pedig a hatalmat. Rhédey tudta, hogy fiatalabb Eisnertől, de hirtelen ismét elérte az a szorongó érzés, hogy múlik az idő, van, amit már soha nem lehet bepótolni, pedig az élet lassan elillan belőle is. Második gondolata Gréta volt. Istenem, már ő is túl a negyvenen, hogy is nézhet ki? Hamarosan megtudta. A melegtől remegő levegőben hosszúra nyúlt lovas árnya rajzolódott ki a távolban. Rhédey szíve nagyot dobbant. Még ilyen távolról is, még ilyen elmosódottan is felismerte a lovasban Grétát. A tartása, együttélése a lóval, a könnyedség, ahogy megülte lovát oly ismerős volt.
-Őket keresi?- Eisner kérdése kizökkentette álmodozásából.
-Valaha szomszédok voltunk, talán jó barátok is.
-Ki maga?- a kérdés nyers és kurta volta sértette Rhédeyt.
- Gróf Rhédey Pál, az Osztrák-Magyar Monarchia Washingtoni nagykövete. És nekem kihez van szerencsém?
-Enyém ez a város –Klaus Eisner jóízűen felnevetett – és a földek körös-körül.
-A sörgyár is, gondolom, Eisner úr.
-A gyár a városom ékköve. És ezt annak a családnak köszönhetem, akiket most maga keres. Ők az én védelmem alatt állnak, nem ajánlom, hogy megzavarja őket.
Rhédey állt a tornác előtt a porban, Eisner nem kínálta hellyel. Nem is bánta, megfordulhatott és láthatta az egyre közeledő Grétát. Az emlékezetes szőke haj ragyogott a napfényben, arcán nyoma sem volt az időnek, de a meglepetéstől pillanatig megtorpant. Leugrott a lováról a szárat odavetette a másik lovasnak. Minél közelebb kerültek egymáshoz, annál több kristálytiszta emlékkép villant fel Rhédeyben. Nem érdekelte Eisner, nem érdekelte a világ, csupán át akarta karolni Grétát, magához szorítani, fülébe súgni, hogy mennyire szereti. Meg is tette. Mintha óriási búrával fedték volna le kettőjüket olyan lett a csend. Csak egy pillanatnyi merevséget érzett az asszonyban, de Gréta teljes testével átadta magát az ölelésnek. Kibontakozva egymás szemébe néztek. Rhédey tartózkodást és halvány mosolyt látott, Gréta pedig a kínt és a vágyat a férfiéban.
- Mutasd meg a grófnak a birtokot, a sörgyárat- Eisner megnyugodott, intett a szolgának, aki a szobába tolta a széket – utána ebédre várlak mindkettőtöket. Az öreg Willt úgysem tudom kimozdítani a főzdéből.
Gréta a szemhunyorításával intett Eisnernek, hogy minden rendben lesz. Rhédey is kapott egy lovat, és szorosan egymás mellett poroszkáltak a város szíve felé. Nehezen, de megtalálták a szavakat is.
-Csak egyetlen kérdés –húzodott közelebb Rhédey – miért? Miért így?
Gréta hallgatott, tekintete a távoli domboldal fenyvesét pásztázta.
-Apámnak sok-sok boldog évet szereztem. A fiunk is boldog, nagyszerű ember lett. Te is megtaláltad a boldogságot. Van családod, gyermekeid. Minden így volt jól, ahogy a sors alakította.
-Semmi sem volt így jól. Téged szerettelek és te is szerettél. Együtt kellett volna maradnunk!
Gréta kihallotta a keserűséget a gróf szavaiból.
-Te és Eisner?- a kérdés tele volt feszültséggel. Gréta elmosolyodott.
-Klaus, apja helyett apja volt Williamnak. Célozgatott, hogy az egész birodalmát a fiunkra hagyja. Én pedig mindig az öreg sörfőző barátjának a „kislánya” maradtam.
-Így, hogy mindent tudsz már, maradsz ma, vagy utazol vissza?
-Holnapra terveztem a visszautazást.
Gréta átnyúlt és megszorította a kezét.
-Akkor ma én főzök, apa készíti a sört. Eisner boldog lesz, ha együtt vacsorázunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése