Az idősebb Rédey gróf a ’48 márciusi, fővárosi ribillió hírére befogatott és erdélyi birtokáról késő este meg is érkezett pesti palotájába. A cselédség hiányos volt, a fiatalabbja odacsapódott a lázadó forradalmárokhoz, Pali pedig két napig haza sem jött, de az öreg gróf nem tágított, nem mozdult a méltóságteljes karosszékből az ablak elől. Korán őszülő haja, magas homloka és egyenes erős orra megfellebbezhetetlen tekintélyt sugallt. Érezte, hogy szüksége van minden apai erélyére, amikor majd feltárul az ajtó és belép az a szeretett fiú, aki olyan eltéveszthetetlenül hordozta magán édesanyja vonásait.
- Fiatal Úr!- zengett a palota- Megtiltom, hogy ebben a felfordulásban részt vegyél!
- Apám – az üdvözlésre kitárt karok lehanyatlottak- ez a felfordulás a szabadságunkat hozhatja el!
- Te csak ne papolj nekem szabadságról! Hányan vagytok, tízen-húszan? Van valaki szövetségesetek?
- Egész Európa, Apám!
- No, no –intette le apja a lelkes ifjút - ne túlozz! Semmi kis országok, felbújtott, jelentéktelen emberei, azok a ti szövetségeseitek, akikkel együtt a végzetetekbe rohantok. Elég tapasztalt vagyok én ahhoz, hogy ezt lássam, te pedig nagyon is tapasztalatlan és naiv, hogy elveszítselek. Befogatok és indulunk aggódó anyádhoz. Juventus ventus! Jössz velem haza!
- Apám- hirtelen komorrá vált Pál arca- én már elköteleztem magam a szent ügy mellett.
- Mondtam, ne papolj, öltözz át! Szent ügy, Uram Isten, halálosan szent ügy! Tudod te mi a szent ügy? Ezt az országot ribilliók, fiatalok kiontott vére nélkül, békésen visszaszerezni és felvirágoztatni. Az igen, az szent ügy!
-Terka-fordult a cselédasszonyhoz- csomagolj az útra bort, jó száraz sonkát, friss kenyeret, és a pipámat sem felejtsd!
- Apám, nem mehetek, és nem is megyek . Szavamat adtam, hogy együtt leszek Kossuthtal, és a barátaimmal. Magyarország függetlensége az én ügyem is. Elég volt a császári önkényből!
- Hogy képzeled ezt -csattant fel az öreg- az életedet kockáztatod, és én azt nem engedhetem. István-parancsolt rá az ajtónállóra -bezárni azt az ajtót, te pedig, fiam menj fel, öltözz át az útra, Édesanyád aggódik értünk otthon, nem hagyhatjuk sokáig magára. Reggel korán indulunk, ma a szobánkban vacsorázunk. Én is és Te is!
Dörmögött még pár érthetetlen mondatot, de látszott rajta, hogy megingathatatlan.
Ezzel a beszélgetést befejezettnek nyilvánítva elindult a szobájában égve felejtett pipájáért.
- Fiatal Úr, Gróf Úr – Terka, gondosan összecsomózott konyharuhát nyújtott felé -a hátsó ajtót kinyitom. Kicsit meredek, de fiatal korában sokszor megmászta azt a sziklát! Ezen az úton visszajut a városban. Az elemózsia pedig elég lesz pár napig.
- Drága Terka , köszönöm, de apám nagyon dühös lesz, és anyám , szegény édesanyám mit szól majd, ha nem megyek haza.
- Drága Gróf Úr, apám a császár seregében esett el értelmetlen háborúban. Ha maguknak sikerül megszabadulni a császártól és édes hazánk maga szabhatja meg a sorsát, akkor úgy érzem, apám nem halt meg értelmetlenül. Tegye a dolgát Ifiúr! Itt az elemózsia, három napig elég lesz, a méltóságos gróf urat, édesapját pedig bízza rám!
A vaskos kulcs csikorogva fordult meg a zárban, a beáramló hideg levegő arcul csapta Rédeyt. A gyermekkori emlékek hirtelen megelevenedtek és macskaügyességgel csusszant le a sziklás falon. Terka, kezét köténye alatt összekulcsolva nézte, ahogy a fák sötétjében tovatűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése